Vasárnapokon általában valami újat és különlegeset szeretek készíteni. Most azonban a tél beköszöntével a nosztalgia is rám tört, értendő ezalatt: vasárnapi ebéd egyenlő csirke valamilyen formában elkészítve. A garantált minőségű alapanyag pedig adta magát: a szombat hajnali piaci körutamon babot vásároltam egy idős hölgytől, a mellette standoló kofa pedig kihasználva az alkalmat, míg az addig beszerzett finomságokat a már jócskán teli kosaramban rendezgettem, előrántott a pult alól egy egész csirkét, és szó szerint rám sózta. Mire észbe kaptam a csirke már a kosaram tetején landolt, én pedig az ellenértékét nyújtottam át a kofának. Hát igen, lenne mit ellesni a marketingeseknek…